Rólam

SONO azt jelenti: vagyok. Hogy mi minden vagyok, azt talán a tárgyaim és az írásaim tudják a legjobban.

A kerámiáimat nem tervezem meg előre. Hagyom, hogy vigyen a kezem, így minden darab egy befelé tartó pillanat lenyomata.
Az agyagot nem lehet siettetni. A kerámia jelenlétet kér. Ez az, amit a legjobban szeretek benne. Így válik az alkotáson túl a figyelem egyik formájává. Figyelni az anyag változására. Az apró mozdulatokra.

Motívumaimat a természet spirális, önmagába vissza-visszatérő formái, a víz és az elcsendesedés ihletik.

Ugyanebből a belső térből születnek az írásaim is. Egyik sem keres nagy igazságokat – csak megőriznek valamit abból, amit érdemes volt észrevenni.